Váci Református Egyházközség

A Wiki - Katona Lajos Városi Könyvtár wikiből

Tartalomjegyzék

A váci református egyházközség megalakulása és működése az 1900-as évek végéig

Kezdetek:

A váci református templom

A török hódoltság idején Vácon is elterjedt a protestantizmus, előbb az evangélikus, majd a református irányzat képviselői telepedtek meg nagyobb számban a városban.

1546-ban már működött református kisiskola, amit Bogdásai András lelkész irányított. Az iskola az 1570-80-as években tovább fejlődött, mivel a környező települések lakossága egyre nagyobb számban tért át az új hitre.

A 15 éves háború idején, 1605-ben, a városban időző Bocskai István elrendelte az itt működő református iskola megerősítését, valamint esperesi központot hozott létre Vácon. Az intézmény ekkor középfokú rangra emelkedett, feltehetően a debreceni vagy a sárospataki kollégium fíliájáként működött. Az esperességhez 21 település tartozott. A váci római katolikus egyházmegye területén ezekben a községekben már mindenütt református prédikátorok hirdették az igét.

Az iskola a mai városközpont közepén, a felsővárosi plébánia közelében állt. A kollégium 1625-ig működött, s ezt követően kénytelen volt Ceglédre települni Wallenstein zsoldosainak állandó zaklatása miatt. Ugyan továbbra is működött református iskola a városban, de már csak alapfokú oktatási feladatokat látott el.

1619-ig a Szent Mihály templomban is református szertartás folyt. A török uralom második szakaszában az egész városból kitették a keresztény felekezeteket, s a Szent Mihály templomból is „janicsár Dzsámi” lett.

A török felszabadítás utáni idők:

Az 1700-as évek elején, a török uralom után, a visszatelepült püspökség, mint a város földesura egyre nehezebbé tette a reformátusok életét. Dvornikovich Mihály, majd utóda Kollonits Zsigmond radikális intézkedéséket tettek a református lakosság rekatolizálására, de nem riadtak vissza az üldözésüktől sem. Ekkor sokan települtek ki a városból, annak északi Nógrád megyéhez tartozó részére. Ez a település lett a későbbi Kisvác alapja. 1712-ben Kollonits Zsigmond püspök elrendelte, hogy minden református költözzön oda a városból. A kisváci kisváci reformátusok jó ideig csak egy fából összetákolt imaházban tarthatták meg összejöveteleiket. A helyi református hitélet és tanítás 1724-ig folyt. Ekkor a református lakosság egy része Tahitótfaluba, Szokolyára, és Kosdra költözött az üldözések elől, de sokan maradtak még így is a városban. Lelkészük és tanítójuk is elmenekült. Ideiglenes templomukat lerombolták és kötelezték őket a katolikus miséken való részvételre.

A református templom építése:

1784-85-ben II. József „Türelmi rendelete” alapján végre felépíthették egyszerű megjelenésű, barokk templomukat, de az nem állhatott a főút mentén és tornyot sem emelhettek rá. Ezért található a templom ennyire eldugott helyen. Pár év múlva tornyot is húztak az épületre, majd 1843-ra megépíthették klasszicista homlokzatú, toszkán oszlopos lelkészi lakot is.

A református iskola:

1787-ben császári parancsra Vácott is létesült közös felekezeti iskola, ahol a kisváci katolikus és református vallású gyerekek tanítása folyt. 1801-ben a katolikus plébánia fennhatósága alatt álló iskolát a gyülekezet megvásárolta a püspökségtől. Ezt az iskolát egészen 1867-ig használták, majd lebontották és a helyén épült meg a ma is álló épület, amit az idők során sokszor átalakítottak, majd 1948-ban államosítottak. Az új épület két tantermes volt, mellette tanítói és segédtanítói lakás is épült.

Az 1868. évi népoktatási törvény felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül szabályozta és egységes alapra helyezte az elemi népiskolai oktatást. A váci református iskola továbbra is felekezeti iskolaként működött tovább és nem kérte az iskola állami kézbe vételét. A törvény alapján Vácon is létrehozták az iskolaszéket.

A hat elemi osztály, legalább 3 tanító működését tette szükségessé. A tanítói és rektori állásokat pályázat útján töltötték be. 1785 és 1884 között az iskolaköteles gyermekek száma a négyosztályos elemi iskola időszakában 10-120 fő, a 6 osztályos korszakban 150-170 tanuló lehetett. 1884-ben a református hívek száma 1459 volt.

A gyermekek szüleinek nagy része paraszti származású volt, főként földműveléssel, állattartással foglalkoztak. Az egyház döntéseiben mindvégig a jelentősebb földtulajdonnal bíró nagygazda-réteg dominált, belőlük került ki a 12 tagú presbitérium is.

A református iskola helyzete a XX. században:

A templom

Az I. világháború idején a növekvő adóterhek, a férfilakosság katonai szolgálata, az állandósult élelmiszerhiány súlyos terheket rótt a város református lakosságára is, majd a háborút követő társadalmi, gazdasági és politikai feszületségek is éreztették hatásukat a városban. 1919. május 10-én a Forradalmi Kormányzó Tanács rendelet alapján határozott a megyében lévő egyházi iskolák államosításának végrehajtásáról.

A II. világháború után újra jelentős szerephez jutott a köznevelésben az egyház. A Horthy-korszakban az egyházi iskolák száma tovább nőtt. A váci református iskola hat elemi osztálya a századfordulóra kiépült, belső szerkezete alapvetően nem változott. 1920-ig a tanítói feladatokat rektor és a másodtanító látta el, munkájukat egy tanítónő segítette.

A másfél évszázad óta működő iskolaépület a 20-as évek végére igen rossz állapotba került. Az építkezés azonban csak egy évtizeddel később valósulhatott meg, de ekkor nem új iskolát építettek, hanem kultúrházat, melyben egy helyiséget tanterem céljára hoztak létre. Az új kultúrházban helyezték el az akkor létrehozott óvodát is.

1943 és 1945 között állandósult a tanítóhiány. A tanítók behívása az oktatás színvonalának csökkenéséhez vezetett, majd 1944 nov. végétől a front közeledtére a tanítás is megszűnt s csak 1945 márciusának második felében indult meg újra.

A hadi események során a templomtorony nyugati részét lövés érte, találatot kapott a kultúrház utca felőli sarka, valamint belövés érte az iskolaudvart is. A sérülések egy részét sikerült kijavítani, de a háború alatt a bútorzat zömét eltüzelték, széthordták.

1946/47-ben a népiskola helyett létrejött az általános iskola, második lépésként pedig 1948-ban megtörtént az iskolák államosítása, mely során a váci református iskola a város többi felekezeti iskolájával együtt 1948. júniusában állami kézbe került.

Az államosítás után a Református Elemi Népiskola beolvadt a volt váci Szent Imre Római Katolikus Elemi Népiskolába, s a két iskola egyesülésével jött létre a köztársaság úti Állami Általános Iskola. Az új iskola szervezete 1-6. osztályig volt kiépítve. Az iskolaépület 1948-tól 1968-ig oktatási célt szolgált, ezt követően abban az oktatás megszűnt. Az épületet ekkorra felújították és politechnikai műhelynek rendezték be.

A református kultúrházat ugyan nem államosították, de éveken keresztül az egyháznak még beleszólása sem volt, hogy melyik intézmény használja. Ezek bérleti díjat nem fizettek, s az épület tatarozását is teljesen elhanyagolták.

A műemlék jellegű parókiát 1982-1984 között lebontották és az eredeti homlokzat visszaállításával újat építettek.

Hosszabb-rövidebb megszakításokkal közel másfél évszázadon át működött a református iskola, mely meghatározó jelentőséggel bírt a városban élő református vallású lakosság oktatásában, nevelésében. A törökkorban, miután széthullott a helyi katolikus intézményrendszer, szinte egyedül biztosította és látta el a magyar lakosság szellemi és lelki gondozását, az anyanyelv ápolását. A gyülekezet és azzal együtt lelkészei és tanítói a hadiesemények során többször elmenekültek, de mindig újrakezdték, felépítették templomukat, iskolájukat.

2001-ben Vácott a lakosság 9,3%-a, vagyis 3265 fő vallotta magát reformátusnak.

Vác Alsóvárosi Református Missziói Egyházközség:

Nagyon régi vágyuk teljesült a vác-alsóvárosi reformátusoknak, amikor 1998 márciusában felavathatták imaházukat. 1999. áprilisáig a Váci Református Egyházközség prédikáló állomásaként működött az alsóvárosi közösség. Ekkor a presbitérium kérésére az Egyházmegyei Közgyűlés az Egyházmegye önálló gyülekezetévé nyilvánította. Ettől számítva a Váci Református Egyházközség jogutódjaként két református gyülekezet szolgál Vác területén: Vác Felsővárosi Református Egyházközség és a Vác Alsóvárosi Református Missziói Egyházközség. Vác északi részén lakó református hívek a felsővárosi, a déli részen lakók az alsóvárosi gyülekezethez tartoznak. A gyülekezet lelkésze Csuka Tamás.


A váci református egyház gyülekezetének lelkipásztorai:

1590 Református prédikátor: Váczi Gergely

1604-1619 Foktövi János

1669-1683 Bölcskey Pál

A következő száz évben nincs lelkipásztor

1783-1788 Takács Ádám

1787-1795 Török István

1795-1807 Rácz István

1807-1812 Környei István

1812-1818 Szilvássy Gábor

1818-1849 Kalós Mózes

1849-1851 Együd István

1878-1901 Vörös Károly

1905-1914 Fábián János

1914-1937 Sáfár Béla

1937-1942 Pap Béla

1942-1980 Hörömpő Gergely

1980-2000 Csuka Tamás

2000-2012 Fónagy Miklós

2012-


Forrás:

Bánhidi László: Új váci kalauz. Vác : Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete, 1998. 89-90. p.

Emlékönyv Kisvác elemi iskoláiról. Vác : Árpád Fejedelem Általános Iskola, 1999.

Dr. Molnár Lajos: A Váci református egyházközség megalakulása és működése. Vác, 2009 (különlenyomat)

Vác : A Dunakanyar szíve. Vác : Vác Város Önkormányzata, 2009.

Vásárhelyi József: Jöjjetek én hozzám… Vác : 2000

http://www.parokia.hu/lap/vac-alsovarosi-reformatus-misszioi-egyhazkozseg

Kép1.: http://www.vaconline.hu/egyhaz/varosi-tamogatassal-is-megujult-a-kisvaci-reformatus-templom-2.html

Kép 2.: http://www.panoramio.com/photo/26429335

Személyes eszközök
Névterek
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök