Gombás-patak hídja

A Wiki - Katona Lajos Városi Könyvtár wikiből

Története:

Kőszentes híd

A híd a város Budapest felőli bejárata. A helyiek által csak Kőhídnak nevezett híd ma Magyarország legrégibb közúti hídja.

A hidat Althann Mihály Károly püspök építtette 1753-1757 között, Oracsek Ignác tervei alapján, Bechert József váci kőfaragó és társai közreműködésével, Nepomuki Szent Jánosnak, a hidak, kikötők védőszentjének a tiszteletére.

A faragott káderkövekből rakott, mederpilléres építmény falazott mellvédjéből hat szobortalapzat emelkedik ki.

A legkorábbi Nepomuki Szent Jánosé volt, ma a Duna felé eső oldalon, középen láthatjuk.

1758-1759 során Forgách Pál püspök és Würth Ferenc kanonok faragtatott még szobrokat.

Szent Borbála szobra a Kőhídon


A Szent János szobortól a város felé Szent Kamill szobra áll. Betegápoló, kamillánus szerzetes testvérei abban az időben működtek a városban. A híd távolabbi végén a római vértanút, Szent Venáncot látjuk.

A másik oldalon ugyancsak a várostól kifelé, Szent Borbála, középen Péter és Pál, végül Szent Tádé apostolok szobra.

Az alakok kiválasztása nagy odafigyeléssel történt. A gyónási titok védőszentjeként is tisztelt Nepomuki Szent Jánost egy hídról vízbe dobva ölték meg, így hidakon vízparton természetes a megjelenítése. Vácon az ő kultuszának külön jelentőséget adott, hogy épp a hídépítő püspök nagybátyja és püspökelődje, Althann Mihály Frigyes volt az 1720-as években szentté avatásának egyik felelőse a Szentszéknél. Járványos idők lévén érthető a szobrok közt a gyógyítás védőszentjének, Szent Kamillnak a megjelenítése. Az apostolfejedelmek, Péter és Pál oltalmát általában kérték, Borbála a halállal tusakodók védőszentje. Tádé a reménytelen ügyek, a kilátástalan helyzetben lévők segítője. Ritka ábrázolás Venáncé, az úton lévőket a mélybe zuhanástól védő, római lovagként ábrázolt ifjú szenté. A szobortalapzatok kőanyagának mállékonysága miatt a valaha odavésett feliratok elkoptak, már csak levéltári iratokban olvashatók.


Szent Tádé szobra

A Kőszentes híd egyben történelmi emlék is. 1849. április 10-én ezen a hídon és mellette a sekély Gombás - patakon át tört be a városba Damjanich seregének élén a vörössipkás fehértollas zászlóalj. Parancsnokuk, Földváry Károly vezette a rohamot a védekező ellenfél golyózáporában.

A híd eredetileg keskenyebb volt, 1948-ban, a szabadságharc 100 éves évfordulójának tiszteletére kiszélesítették a mai méretre, a megnövekedett forgalom miatt. Ugyanekkor történt az 1849. évi áprilisi csatában súlyosan megsérült szobrok javítása is. 1990-ben Horváth Tibor szobrász-restaurátor végezte el az utolsó, korszerű felújítást és konzerválást.

A Kőszentes hídhoz a környező falvakban elterjedt hiedelem is fűződik. A váci vásárokra sötét hajnalon érkező szekerek utasainak a híd szürkületben felsejlő szobrai jelezték a megérkezést. Ezeket néhol bábáknak emlegették, és a gyerekeket ijesztgették velük. Alvásra, a szemük becsukására ösztönözve a szekéren utazó kicsiket mondogatták, hogy ha meglátják őket a bábák, akkor meg kell csókolni a „sejhajukat”. A gyerekek érthető módon igyekeztek elkerülni ezt a találkozást, de legalábbis csendben maradtak.

Forrás:

Vác – A Dunakanyar szíve - Vác, 2009. 191-194. p.

Új váci kalauz - Vác, 1998. 50-53. p.

Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei - Vác, 1930. 49. p.

1.kép: *http://www.vacitarsashaz.eoldal.hu/fenykepek/vac/koszentes-hid.html

2.kép: *http://www.szoborlap.hu/4658_szent_borbala_szobor_a_gombas_patak_hidjanak_szobrai_i_vac_bechert_jozsef_1752.html?f=photo

3.kép: *http://www.panoramio.com/photo/17445669

Személyes eszközök
Névterek
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök