Deuil-La Barre

A Wiki - Katona Lajos Városi Könyvtár wikiből

Deuil-La Barre Párizzsal már összenőtt, inkább külvárosnak nevezhető település.


Tartalomjegyzék

A város elhelyezkedése

Francia barátaink, akikkel a testvérvárosi kapcsolat 1991 óta áll fenn, egy virágos és kellemes hangulatú kisvárosban laknak. A város elhelyezkedése különleges: Párizstól északnyugatra a Szajna és a montmorency erdő között, mintegy 10 kilométernyire az ország szívétől található két megye (Seine-Saint-Denis és Val d’Oise) ölelésében. Deuil-la Barre (ejtsd: döjl lá bár) lakói büszkék arra, hogy a fővárostól való közelség ellenére sikerült megőrizni a kisvárosias jelleget: számos gyümölcsöskert van a városban (az emberek gyakran főznek lekvárt a saját gyümölcsfájukról), illetve a közeli erdős dombok a természetközelség meghitt és kellemes érzését nyújtják az idelátogatóknak.


Lakossága és a testvérvárosi kapcsolat

A városháza

A város lakossága valamivel kevesebb, mint Vácé, 21948 ember él Deuil-la Barre-ban, melynek területe 376 hektár. A város tengerszint feletti magassága 40 és 110 méter között mozog. Az önkormányzati rendszer 1789-ben alakult ki, azóta a huszonkettedik polgármester, Jean-Calude Noyer irányítja a városi életet. Vác szempontjából kiemelkedik Dominique Petitpas alpolgármester asszony munkássága, aki számos alkalommal volt városunk vendége, és azon kívül, hogy a magyar barátság elkötelezett híve, nagyon sokat tett a két város együttműködésének koordinációjáért.

A Váccal való kapcsolat hosszú időkre nyúlik vissza, és köszönhetően, hogy mindkét oldali városvezetés fontosnak tartja a baráti szálakat, a jövőben is hasonló együttműködésre, vagy még erősebb kooperációra számíthatunk. Francia barátaink a kezdetektől fogva rendszeres vendégei a Váci Világi Vigalomnak és más váci rendezvényeknek, ugyanígy rendszeres magyar delegációk látogatása francia földön. Az együttműködés többszintű: a kezdeti kulturális csere művészi csoportok, zenészek és énekesek között zajlott le, ebben kiemelkedő szerepe van a Váci Szimfonikus Zenekarnak és Farkas Pál karmester úrnak. Nagy sikernek örvend a gimnazisták közötti cserekapcsolat is: a Madách Imre Gimnázium diákjai és tanárai fontosnak tartják mind a magyar diákok kijutását, mind a francia diákok látogatását Magyarországon, hiszen azon kívül, hogy egy fantasztikus nyelvről szerzünk impressziókat, betekintést nyerhetünk egymás mindennapjaiba, és erősödik a program résztvevőiben a kulturális érdeklődés, tolerancia. A változatos programok lehetővé teszik, hogy vendégeink megismerjék Vácot és az itteni életet, és mindeközben franciául tanítják a fogadó diákokat, családokat.

Deuil-la Barre nagyon fontosnak tartja a lakosság és a fiatalok nemzetközi légkörrel való ismerkedését, ezért Vácon (1991) kívül még három másik európai testvérvárossal is rendelkeznek: az angliai Winsforddal (1992), a németországi Nieder-Eschbach-hal ( 1967) és a portugáliai Lourinha városával (2009). A franciák büszkék erre a szép nemzetközi hálóra, és törekednek arra, hogy minél több polgár számára lehetővé tegyék a látogatást külföldi testvérvárosokba, ezzel elősegítendő egymás kulturális kincseinek, nyelvének, szokásainak, országának alapos megismerését, az egymás iránti megértést, és a közös európai identitástudatot.


Nevezetességei:

Consiergerie de la Chevrette

Musée de La Chevrette

A város kulturális örökségének a része a Consiergerie de la Chevrette (ejtsd: konszierzs(ö)ri dö la sevret, szó szerint házmesterszállás, de inkább egy kisebb kastélyra kell gondolni), melynek építésének kezdete a reneszánsz időkig nyúlik vissza. Az itt található akkori épületeket Pierre Puget Montmorron (pier püzsé monmoron) építette ár fenséges palotává, majd le Nôtre tervei alapján alakítottak ki egy francia stílusú parkot, amely kis tavakkal, kellemes árnyékot adó fákkal és padokkal várja a megfáradt vendégeket. A kastély alighanem a XVIII. században élte fénykorát, amikor is 1740-ben az Epinay család (épine) birtokába került. Ők alakították át gyakorlatilag a „deuil-i Versailles-já”, amikor is Madame Epinay szalonja adott otthont számos egyetemesen ismert filozófus és enciklopédista beszélgetéseinek, így járt itt Holbach, Grimm és Diderot, majd a kastély később magának Russeau-nak is otthont adott. A tündöklő Consiergerie de la Chevrette ilyen módon jelentős kulturális központként járult hozzá a XVIII. század meghatározó személyiségeinek beszélgetéseihez, és gazdagította a francia nemzet történelmét. 1783-ban az Epinay-k meghalnak, majd a kastély a lányuk kezébe kerül, aki mivel nem tudta állni a pompa költségeit, úgy döntött 1786-ban, hogy a környező épületek jelentős részével együtt leromboltatja a kastélyt, amelyből csak a nagy lóistállók maradnak meg. A XIX. század folyamán a virágzó tanya és narancsliget is eltűnt. A történelem során számos különböző nevet viselt a kastély, neveztél Deuil-la Barre kastélyának, gazdáik után Crissé-kastélynak, és Chevrette-kastélynak is (ejtsd. sevret). A XIX. századi filoxériajárvány után a hely kertjeit gyümölcsfákkal népesítették be, majd bár sok évig maradt parlagon az egykori ódon kastély, de mára sikeresen restaurálták és zeneiskolának és a helytörténeti múzeumnak ad otthont.

Eglise Notre Dame

Eglise Notre Dame

Az Eglise Notre Dame (ejtsd: égliz notr(ö)dám Miasszonyunk templom) tanúsága szerint az első vallási indíttatású építkezés Deuil-la Barre területén a Meroving-korig nyúlik vissza. A normann pusztítás után a XI-XII. században újjáépül egy szép román stílusú templom. Később, a XIII. században gótikus mintákkal is kiegészítették, és az itt elhelyezett mestermunka oszlopsor egész ritkaságszámba ment Szent Lajos király idejében. Úgy hírlett, a templomfőt magáról a párizsi névrokonról mintázták. A XIX. század folyamán fő munkálatai során pl. néhány alacsonyabb domborművet átfestettek, így némileg módosult a templom gótikus profilja. Meg kell említeni azt a második világháborús rombolást, amit egy ledobott V2-es okozott: elpusztította a városközpontot és néhány ember halálát is okozta. Napjainkban a templom eredeti szépségében restaurálva tekinthető meg.

A város mindennapjai

A város lakói büszkék városuk értékeire, megőrzik azokat. Sokat hajlandóak tenni a város szépítéséért, kulturális életének felpezsdítéséért, vagyis olyan szociális misszióval rendelkeznek, ami nagyon dicséretes és megszívlelendő. A polgármester munkáját aktívan segíti tíz „alpolgármester” (adjoint-au-maire, ádzsoánt-o-mer), akik egyúttal egy-egy terület ellátásáért is felelősek pl. környezetpolitika és fenntartható fejlődés, ifjúság-és sportügy, kulturális ügyek. A közös munkát segítik a tanácsosok (conseiller, konszejjé), akik közül a motiváltabbaknak szintén megvan a maguk területe, amiben általában civil munkájukon kívül a város iránti elköteleződésből tevékenykednek. Megszívlelendő az ifjúsági önkormányzat és munkássága: a diákok lélekben fiatal segítőkkel együtt különböző projekteken dolgoznak együtt valamilyen nemes célért. Az öt tagozatnak (együttélés, polgári, környezet, kultúra és kommunikáció, sport és szabadidő) mind- mind megvannak a saját diáktagjai, vezetői. Gyakran látni olyan motivációs programokat a vásárcsarnokban, ahol kézműves munkára hívják a családokat, előadást szerveznek az időseknek, vagy éppen játékokat gyűjtenek a szerényebb körülmények között élő társaiknak.

Az önkormányzat alapvetően igen nyitottan és mindenki számára elérhetően működik. A munkanélküliek számíthatnak tanácsadásra, igyekszenek segíteni munkát találni. A kevésbé jómódúak házhoz jutását, élelmezését is segíti az önkormányzat, ennek érdekében házakat alakítottak ki, illetve eltartható élelmiszercsomagokat gyűjtenek és vásárolnak.

A fent említettek lehetőséget adnak arra, hogy az emberek közös programokon vegyenek részt, a gyerekekkel rajzoljanak, fessenek, énekeljenek. A felnőttek számára gyakran van kiállítás, hangverseny, ami igazán szakavatottak számára is élvezetes. Azon kívül, hogy nagyon sokan a művészetben találják meg hivatásukat, vagy második szakmájukként használják, szinte mindenki megtalálja a neki való feladatot: sokan segítenek önkéntesen a diákszervezeteknek, vesznek részt az élelmiszergyűjtésben vagy csak egyszerűen tökélyre fejlesztik rózsatermesztő tudásukat, és gyönyörű rózsabokrokkal díszítik fel házuk tájékát.

A helyi könyvtár, azon kívül, hogy a felnőttek számára 13 ezer kötetet és mintegy 20 folyóiratot kínál, a gyermekeknek egy 15 ezres gyűjteménnyel és 13 újság –előfizetéssel kedveskedik, kulturális központként is szolgál, ahová az emberek szívesen járnak kutatni, olvasni, de egymással beszélgetni is.

A zeneiskolát 1972-ben alapították, ami a képzésen túl a zene iránti érzékenységet erősíti, elősegíti a zenei vonatkozású ismeretek elsajátítását. Kiváló diplomás tanárok tanítanak, akik gondot fordítanak hallgatóikra, az egészen kiválók esetében pedig lehetőség van tehetséggondozásra.

A környezetpolitika már az iskolában elkezdődik: a gyerekek számára is világos, hogy nem szemetelünk, és nem rongáljuk a közértékeket. Az ifjúsági önkormányzat szervezésében számos szemétgyűjtési, várostisztítási akciót találunk. A város honlapján konkrét fenntarthatósági fejlődésre való terv is megtalálható.


Forrás

Oláh Máté: Deuil-La Barre: egy város a saját kertjében, Váci Napló, 2012. 25. szám, 12. p.

Oláh Máté: Deuil-La Barre: egy város a saját kertjében II., Váci Napló, 2012. 25. szám, 7. p.

Személyes eszközök
Névterek
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök