Névadónk

Irodalomtörténész, néprajzkutató, az MTA levelező tagja. Született 1862. június 4-én Vácott és elhunyt 1910. augusztus 3-án Budapesten.

Katona Lajos törzsökös váci katolikus iparoscsalád leszármazottja, bár édesapja fegyőrként dolgozott a váci börtönben. Az elemi iskolát, majd a kisgimnáziumot szülővárosában végezte a váci  piarista gimnáziumban, majd folytatta az esztergomi bencéseknél. Korán kialakult hivatástudata, tanár és tudós szerzetes szeretett volna lenni. 1880-tól a budapesti egyetem bölcsészkarára járt, majd némi megszakítás után, amely alatt vidéken nevelősködött, folytatta tanulmányait először Vácott a papneveldében, majd pedig újra a bölcsészkaron.

1885 őszétől a gráci egyetemen tanult, ahol 1888. július 13-án a legmagasabb kitüntetéssel doktorrá fogadták. Először a pécsi reáliskolában kezd tanítani, majd Budapesten a II. kerületi gimnáziumban folytatja a 18 és fél éves középiskolai tanári pályafutását. 1896. július 3-án házasságot köt Thuránszky Irénnel, a Budai Tanítóképző igazgatónőjével, kitől egy leánygyermeke születik.

1900-tól az összehasonlító irodalomtörténet magántanára, 1908-tól a magyar irodalomtörténet kinevezett tanára, s elkezdi egyetemi előadásait a XVI. századi magyar epikus költészetről. Részt vett a Magyar Néprajzi Társaság megalapításában, s az ő programja indította el az Ethnographia első számát, amelyet 1891-1892-ben szerkesztett is.

Haláláig mindkettőnek egyik legjelentősebb irányítója volt. A magyar filológiai pozitivizmus kimagasló alakja. A modern folklórtudomány legjelentősebb megalapozója, európai látókörű egyénisége.

A századforduló magyar gondolkodás-történetében előkelő hely illeti meg Katona Lajost. S nemcsak hazai, hanem európai mértékkel vizsgálva munkásságát, s nemcsak az irodalom-történetírásban elért eredményekért, hanem a néprajz-, nyelv- és történettudományi tanulmányaiért is. (Reisinger János)